Gondolj egy tűzoltóra, egy nővérre, egy légi irányítóra, egy pilótára, és írd le (vagy csak gondold át), hogy milyennek képzelted el őket. Milyen neműnek…

Sokan a tűzoltóra férfit, nővérre nőt, légi irányítóra férfit látnak a lelki szemeik előtt. De nemünk tényleg meghatározza azt, hogy mire vagyunk képesek? Tényleg van egy képzeletbeli csomag, amit már az első felsírásunkkor is magunkkal hordozunk? Egy nő nem irányíthatja a légi forgalmat katasztrófa nélkül?

Amikor meghalljuk, hogy valaki nő létére a katonaságban találta meg önmagát, vagy épp ellenkezőleg, egy férfi létére óvó bácsiként lelt rá az igazi örömre, kételyek hada kel életre bennünk, pedig még csak a munkáját tudjuk. Ha egy férfi túlságosan ’nőies’ munkát vállal ,akkor biztos buzi, csupor, meleg, homokos, de ha az óvodában kapott állást, akkor akár pedofil is lehet, választhat. Ugyanez történik ha egy nő ’férfias’ munkát vállal, akkor rögtön megkapja, hogy ő biztos leszbikus. /Igazából ezekkel a szavakkal ott kezdődik a probléma, hogy sértőnek vesszük őket. Akkor most gondoljuk el, hogy mekkora sérelem lehet egy homoszexuálisnak ha leheterózzuk./ E között és a rasszista megítélések között nincs semmi különbség, talán csak az, hogy ebben a helyzetben lévők kevesebben vannak.

Velem is már történt olyan, hogy valaki nem vett komolyan, amikor közöltem vele, hogy mit tervezek felnőttkoromban csinálni. Ez pontosan egy éve történt vagy talán egy kicsit kevesebb, mint egy éve. Nem fogom leírni az egész beszélgetést, mert nem fontos. A lényeg, hogy valahogy felmerült a továbbtanulás témája és én boldogan és naivan kijelentettem, hogy nagyon elkötelezetten építészmérnök akarok lenni. (Ez azóta ár ezerszer változott, most per pillanat aktivista szeretnék lenni, szóval ennyit az elkötelezettségemről.) A fiú reakcióra őszintén szólva eléggé meglepett. Talán a felháborodott szó jellemzi legjobban azt a stílust, amiben kijelentette, hogy egy nő ne legyen mérnök, inkább a titkárnői vagy divattervezői szakmát válassza. Ebben talán a legironikusabb az, hogy ha ilyesmi szakmai irányba indulnék el, biztos vagyok benne, hogy a jövőben nem venne komolyan, pedig ő ajánlotta nekem. Akkor ez most, hogy is van?

Csak képzeld el, milyen lehet az, amikor első nap bemész a munkahelyedre és már egy szép, nagy csokor végítélettel köszöntenek, amik a nemed miatti sztereotípiák összekötött tömkelege. A jelenkorba már nem illenek bele a régi társadalmi normák. A mindennapjaink részévé váltak, bekerítenek, ahogy elhagyod lakásod biztonságot nyújtó melegét, de nem passzolnak bele sehova, csak ott élősködnek mindenhol, hogy a megfelelő pillanatokban el tudjanak csippenteni egy kis darabot az önbizalmadból.  Ott lebzselnek körülötted miközben bevásárolsz, vagy megsétáltatod a kutyádat. Őszintén szólva, a társadalmi elvárások, sztereotípiák, megítélések beleerőltetett darabkák a szociális élet puzzle-jébe.