'Normális. Pláza imádó. Vásárlás függő. Pletykázós. Pizsi party tartó. Fogyókúrázó. Afektáló. Állandóan nyavalygó. Mindig rózsaszínt hordó. Nem rám egyik sem igaz, sőt kiráz tőlük a hideg. Én teljesen más vagyok.'

Ez az a mondat, amit nagyon sokszor hallunk a való életben, filmben, könyvben egy fiúval folytatott beszélgetés közben. Mintha be akarnánk bizonyítani, hogy á dehogy mi nem vagyunk olyanok, mint a többi lány. Mi különbek, utánozhatatlanok, jófejek vagyunk. Nem úgy, mint ahogy a többi lány, a mi társaságunk sokkal jobb, hisz mi viccesebbek vagyunk, ők pedig mind ugyanolyan divatfüggő, nyivákoló libák, akikkel semmit sem lehet kezdeni, mert mindig azzal vannak elfoglalva, hogy elmosódott-e a sminkjük vagy hogy áll rajtuk az új ruhájuk vagy épp kibeszélik az egyik barátjukat a háta mögött.

Mi jobbak vagyunk, mert nekünk meghatározott véleményünk van és nem folyunk az árral. Nem beszélünk magas, visító hangon csak azért, hogy 'cukik'-nak tűnjünk. Még véletlenül sem festjük be a körmünket, nehogy még valaki azt gondolja rólunk, hogy mi is csak olyanok vagyunk, mint a többi lány.

Most itt meg szeretnék állni egy percre vagy egy félórára, esetleg egy egész életre ha lehet. Olvassuk vissza mind azt, amit most leírtam. Én személy szerint rátalálok saját magamra a mondatok tömkelegében. Én igenis szeretek vásárolni, mert a ruháimmal is ki szeretném fejezni a stílusomat (és amúgy a vásárlás nem csak a ruhákat jelenti...), és ha már itt tartunk kiszoktam festeni a körmömet, mert miért ne, és bár én nem használok sminket ha valaki félórát tölt el minden reggel azzal, hogy tökéletes tusvonalat húzzon akkor igenis érthető ha érdekli elkenődött-e vagy sem.

Azok az állítások, amiket itt felsoroltam (és még van egy pár) egy olyan lányt ír le, aki nem létezik. Legalábbis nem annyira gyakoriak, mint ahogy azt beállítjuk. Mindenki más és más. Nincs olyan ember, aki tökéletesen ugyan olyan személyisége lenne, mint neked. Mindannyian egyéniek vagyunk, meg van a saját kis világunk, a saját életünk, amit az évek során sok küzdelem árán, de felépítünk. Mindenki máshogy látja a világot, az őt körülvevő környezetet. Képtelenség pár melléknévvel jellemezni egy csapat embert, jelen pillanatban a 'többi lány'-t, és sértő olyan embereket megítélni, akivel még életedben nem találkoztál.

Az oka ennek az egész 'Én jobb vagyok, mint a többi.' mániának a beskatulyázás, az állandó általánosítás, amit mindenhonnan hallunk, a magazinokból, a tv-ből stb. Ezt egyféle magányos lázadásnak is lehet venni ha onnan nézzük, hogy mindenkit ugyanolyannak állítanak be, amivel bizonyításvágyat keltenek fel mindenkiben, és innen ered az 'Én más vagyok, mint a többi.' mondat eredete. Csak, hogy ha belegondolunk miközben a saját személyiségünket védjük aközben ugyanazt a módszert használjuk, mint azok, akik minket beskatulyáztak. Ugyanúgy azt sugalljuk vele, hogy míg a többi lányra igaz addig minket teljesen más jellemez. Ha már egy ilyen világban élünk legalább egymást segítsük!

Személyes megjegyzés: Mostantól megpróbálok többször bejegyzést feltenni, mert igaz, hogy nem a mennyiség, hanem a tartalom a lényeg én, azért keveslem és amúgy is van sok-sok ötletem, és amit még közölni szerettem volna az az, hogy a blog a közel jövőben változáson fog keresztül menni, amit a következő bejegyzésemben bővebben kifejtek.